Aktus
kígyózó fonálként csordul nyálam férfiasságodon csurog szerteszét testem leve erőtől duzzad szétfeszít lököd keresed mellem bimbóm morzsolod harapom ajkad magamét sikoltok Elvesztem. ... Tovább »
Egy boldog pillanat
Csivitre hívnak a kertbe ki cserfes madaraim. Locsognak tavasszal rendületlen… Megmosolygom gondtalanságuk s velük együtt engedem lelkem hadd röpüljön hát fenn a fellegekben. ... Tovább »
Mint homokóra
Engedem, hogy átfolyjon rajtam az idő, vigyázom fogát, ne fogjon rajtam. Folyékonnyá válok magam is, pergek szakadatlan. Súlytalan hullok alá a mélybe, ömlök magamra mit sem remélve. Dönteni hagyom a sorsot, fölé emelkedek, létezve lenni a való felett. ... Tovább »
Hajnali dallama a szívnek
Harmat gördül csillogó fűszálak tengerén, szívem húrja zsongva küldi szét a mezőn rezgéseit… Ki érzi, tudja a zene dallamán keresztül mit üzen neki, az bizton kiáltja bele a pusztába: szeretlek.... Tovább »
Agónia
A menni vagy maradni kérdésköre örvénylik bennem. Mint sirály rikoltoz fejemben. Egy érv itt s egy amott…vonaglok évek óta mint egy félhalott. Miért van az, hogy ami régen könnyedén megesett arra ma már nincs meg a recept? Miért húz vissza minden s száll el az erő a hittel? Honnan meríteni ha nincs több tartalék? A… Tovább »
Tébolyult fohász
Bőrét érinteni… karjaimba ölelni szorosan… ízlelni csókját: add hogy érezzem Uram!!! Szemének tűzében elégni vágyom! Csípőm ringása velőig fájjon, érezzem élek! Lélegzem véled! Veled ha halni! – megyek ha kéred. Kérlek ne félj hát, maradj most mellettem… Megadok mindent mit valaha elvettem! Mástól mit kaptam átadom Néked, többet mint valaha adott az élet! Szabadulj most fel, olvadj… Tovább »
Eleve elrendelve
Mint villám csapott le. Felismerni véltem küldetésem s övét. Ki tudja meddig néztem félre, meddig görgettem a megkönnyebbülés kövét. Nem engedett el… Tébolyult énem vergődve szenvedett nem fogadta el mi összeköttetett. Hanem a megadás! Feloldozott. Két egész lett még nagyobb egésszé szívem az övével osztozott.... Tovább »
Neurológia
2010-09-11... Tovább »
Metamorfózis
kimerült báb a testem csak erőtlenül fekszik gúzsba kötve meredten s emészti lelkem pillangókisasszony csak az lehet ki szabaddá vedli magát a magányon át... Tovább »
Hiába hit
Szívem zakatolva fut, robog előre. Vágyva a kéjt, buja álmokat kerget. Belőve mintha lenne fetrengve ölelne már! Várni nem tud, így mégse jut közelebb. Hát feléget, felperzsel mindent. Magamagát elébb, utóbb álmait. A gyilkos hajszában múlik el minden mi soha nem is volt – hiába hit.... Tovább »
