Hömpölyögve hullámzik,
rángat és ringat.
Ölelésed csókod,
mint egy ócska színpad.
Hiába esdekelsz,
hiába kívánod.
Hiába minden, rég elfeledte
milyen is lenni szeretni szeretve.
Majd egy másik,
majd egy újabb,
szárnyait bontja,
hínárba húr csap.
Üsd fel hát fejedet
bátran lépj a színre!
Menedékül szolgál
e vers ha szedett rímbe.