Angyalok röpülnek.
Szárnysuhogásuk hallik.
Odakinn az utcán épp, hogy csak pirkallik.
Fáradt csontjaid nyújtod,
szárnyad már rég oda,
poklok poklán égsz el,
te édes mostoha.
Érzelemfolyam – versbe szedve. Amúgy közléskényszer – vagy mi.
Angyalok röpülnek.
Szárnysuhogásuk hallik.
Odakinn az utcán épp, hogy csak pirkallik.
Fáradt csontjaid nyújtod,
szárnyad már rég oda,
poklok poklán égsz el,
te édes mostoha.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: