S mint büszke lepke száll tova…
az éjben himbálódzó pókok csókja mostoha.
Mondd mint ér a szőlő ha bor nem lesz belőle,
ki az ki szerelmet ad ha futsz folyton előle?!
Lopva, kéjben, érezvén minden hajnalon.
Űzi lobogva a láng.
Kergeti egyre.
Soha el nem éri,
csak a vágya lánya
e beste teremtvény.
Tenyeremben elfér…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: