Keserűség könnyei
szántják végig arcodat.
Belevágnak a húsba.
Látható nyomuk marad.
Nem fáj az se jobban mit a szíved érez.
Méreg mi hatni kezd a gyomorban
– mindent összevérez.
Nyakadon kötél
gondosan csomózva.
Gombóc a torkodban az élet összes gondja.
Reszketeg lábaid félelemmel telve
Tedd meg! Lépj mellé!
– csapkod füledbe a kis ördög nyelve.
Némán ocsúdsz fel, gyermeksírás hallik.
Belül vagy magadon,
de az élet zajlik.
Nincs tovább, elszállt.
A pillanatnak vége.
Leszel te mégiscsak kedves öreg néne.
Fantasztikus,köszi!
Rá ébresztett,hogy másnak is vannak problémái és a “mélyből”is van kiút csak kell az a pillanat !
Zoli
Köszi Zoli! Örülök, hogy segíthettem! 🙂