Vége a nyárnak – nem is volt,
kertem nem is él már, félig holt.
Nem volt se gyümölcs, se termés,
a lombot gereblyézi a kertész.
Sivár a lelkem is.
Kihűlt a láng.
Szívem sajogva égbe kiált.
Még nem lehet hogy vége?!
Az nem lehet hogy ennyi volt?!
Nem vagyok sem élő, nem vagyok se holt.
Keresem, kutatom az okot,
mi engem oly gyorsan lapátra dobott.
Elmúlt ez is, mint ez a nyár,
hosszú tél jön,
apály-dagály.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: