Belga Líra

Tébolyult fohász

Bőrét érinteni… karjaimba ölelni szorosan… ízlelni csókját: add hogy érezzem Uram!!! Szemének tűzében elégni vágyom! Csípőm ringása velőig fájjon, érezzem élek! Lélegzem véled! Veled ha halni! – megyek ha kéred. Kérlek ne félj hát, maradj most mellettem… Megadok mindent mit valaha elvettem! Mástól mit kaptam átadom Néked, többet mint valaha adott az élet! Szabadulj most fel, olvadj… Tovább »

Eleve elrendelve

Mint villám csapott le. Felismerni véltem küldetésem s övét. Ki tudja meddig néztem félre, meddig görgettem a megkönnyebbülés kövét. Nem engedett el… Tébolyult énem vergődve szenvedett nem fogadta el mi összeköttetett. Hanem a megadás! Feloldozott. Két egész lett még nagyobb egésszé szívem az övével osztozott.... Tovább »

Hiába hit

Szívem zakatolva fut, robog előre. Vágyva a kéjt, buja álmokat kerget. Belőve mintha lenne fetrengve ölelne már! Várni nem tud,  így mégse jut közelebb. Hát feléget, felperzsel mindent. Magamagát elébb, utóbb álmait. A gyilkos hajszában múlik el minden mi soha nem is volt – hiába hit.... Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!