Harmat gördül csillogó fűszálak tengerén, szívem húrja zsongva küldi szét a mezőn rezgéseit… Ki érzi, tudja a zene dallamán keresztül mit üzen neki, az bizton kiáltja bele a pusztába: szeretlek.... Tovább »
Mint villám csapott le. Felismerni véltem küldetésem s övét. Ki tudja meddig néztem félre, meddig görgettem a megkönnyebbülés kövét. Nem engedett el… Tébolyult énem vergődve szenvedett nem fogadta el mi összeköttetett. Hanem a megadás! Feloldozott. Két egész lett még nagyobb egésszé szívem az övével osztozott.... Tovább »
keserűség mardos, gyomrom emészti a tömény szeszt nem értem miért, nem értem én ezt örülnöm kellene, megbocsátani elengedni végleg mégse megy, nézd meg már rég nem szeretlek már rég nem vagy fontos s most mégis megdöbbentesz kérdem én miért pont most? holnapra múlik felülemelkedem talán csak ha fáj majd kicsit a fejem csak akkor gondolok… Tovább »